Vegyük sorra a különböző típusú párásító berendezéseket, hogy el tudd dönteni, hogy melyik készülék a neked való!

Melegpárásító

A víz felforralásával meleg párát, azaz gőzt juttat a levegőbe. A melegpárásítás során először a vizet fel kell melegíteni az elpárologtatáshoz. Ez két elektróda között történik úgy, hogy az elektromos áram az egyik elektródából a másikba megy át. Az elektródák között a víz közvetíti az elektromosságot. A víz felmelegszik, párává alakul és az erre a célra kialakított lyukon távozik a készülékből. Ha a vízben magas az ásványi anyagok aránya, az elektromos cirkuláció gyorsabb lesz, így a párásítás is erőteljesebb.

Előnyei:

• abszolút higiénikus (minden bekapcsoláskor felforralja a vizet, így elpusztulnak a vízben lévő baktériumok) ezért olyan helyekre ajánljuk, ahol a rendszeres vízcsere problémát okozhat, mint például munkahelyek. Az a tapasztalatunk, hogy ha meg is van az igény a párásításra, mivel nincs gazdája a készülékeknek, nem figyel az üzemeltetésére senki.
• nagy teljesítmény
• nincs cserélendő szűrőbetét

Hátrányai:

• a többi párásítóhoz képest magas áramfogyasztás
• 5 m²-nél kissebb szobában nem használható
• babák, kisállatok a gőzzel kapcsolatbakerülve megsérülhetnek, ezért az elhelyezésre oda kell figyelni.

Hidegpárásító

Minden párásítót, ami nem forralja fel a vizet, ezáltal nem fúj ki gőzt, hidegpárásítónak nevezünk. A hidegpárásítók által előállított pára nem hűti a helyiség levegőjét, de a ventilátor légáramában hűvösebbnek érezhetjük a levegőt. 

Típusai a működési elvüknek megfelelően:

• nedvesítő betétes hidegpárásítók
• ultrahangos hidegpárásítók
• légmosók

Nedvesítőbetétes hidegpárásítók

Ezeknet a készülékeket nevezik evaporátornak is. A párásító berenezés a helyiség levegőjét egy ventilátor segtíégével szívja át a nedvesítőbetéten, majd egy erre a célra kialakított nyíláson fújja vissza a helység légterébe. Sok készülékben nincs mechanikus vagy elektromos páraszint szabályozás, mivel a működési elvből addóan önszabályzók a készülékek, azaz ahogy növekszik a páratartalom a levegőben, úgy egyre nedvesebb levegő jut át a nedvesítő betéten, így egyre kevesebb víz is tud elpárologni, ezáltal tudja az ideális páraszinten tartani a helységet. Ma már a modern nedvesítőbetétes párásító berendezések rendelkeznek beépített higrosztáttal, ami méri és szabályozza is a páratartalmat a beállítsainknak megfelelően. 

Előnyei:

• A legkevesebb karbantartást igényli
• Minimális energia felvétel
• Folyamatos üzemre tervezték
• A víz keménysége nem befolyásolja a működést
• Halk működés
• Nincs fehér por és víztócsa a bútorokon

Hátrányai:

• A működési elvből fakadóan lassabban éri el a kívánt páratartalmat az ultrahangos párásítókhoz képest.

Elhelyezésüket gyerekszobába, hálószobába, nappaliba és irodába is javasoljuk. Olyan helyen is kitűnően használható, ahol magasabb a víz ásványi anyag tartalma és ahol a minimális karbantartásigény fontos szempont.

Nem javasoljuk erősen szennyezett levegőjű helységekben valamint ipari létesítményekben.

Ultrahangos hidegpárásítók:

Az ultrahangos porlasztó membránnal a készülékek egészen mikroszkopikus cseppekre porlasztják a vizet, és ködfelhőt fújnak ki. Ez az eljárás magas frekvencián, gyors rezgéssel alakítja át a vizet apró vízcseppeké. A készülék alján lévő kis kvarc tányér másodpercenkénti akár 1,6 millió rezgéssel működik. A köddé alakított folyadék egy csendes ventillátor segítségével távozik a helységbe, ahol elpárolog. Ha a készülék a vizet nem porlasztja el elég apró cseppekre, akkor azok könnyen visszahullhatnak és tócsát képezhetnek a készülék környezetében. A párásítás intenzitása (a kifújás erőssége) általában minden ultrahangos készüléken szabályozható. 

Ezek a készülékek kifejezetten lágy vízhez ajánlottak. Magyarországon az ivóvíz keménysége, ásványi anyag tartalma jellemzően magas. Maga a porlasztó egység mindent kiporlaszt, ami a vízben van, ezért szükséges a víz kezelése, lágyítása. A legtöbb ultrahangos készülékben van vízlágyító patron, ami a vízben oldott ásványi anyagokat kiszűri. Ha nem használjuk a vízlágyító patront, akkor a készülék kiporlasztja a vízben oldott ásványi anyagokat, ami fehér porként jelenhet meg a bútorokon.

Higiénia: Mivel az ultrahangtechnológia mindent kiporlaszt, ami a vízben van, fontos a készülék rendszeres karbantartása. Ajánlott naponta kiönteni a megmaradt vizet és friss vízzel feltölteni az ultrahangos párársító berendezést. Ha fennáll a vízkövesedés, akkor célszerű 20%-os ecet és víz oldatával, vagy citromsav és víz keverékével kitisztítani a készüléket. A vegyszeres tisztítást nem ajánljuk, mivel a készülék mindent kiporlaszt, a viszamaradt vegyszert is kiporlaszthatjuk a párásítás során, amit belélegezve kockáztatjuk egészségünket. Minél keményebb a víz otthonunkban, annál gyakrabban kell karbantartani az ultrahangos párásító készülékeket.

Előnyei:

• Gyors párásítás, mivel nem befolyásolja a kiporlasztott víz mennyiségét a levegő páraszintje.

Hátrányai:

• A vízlágyító patron használata az üzemeltetés során állandó költséget jelent.
• Vízlágyító patron nélküli használathoz desztilált vizet ajánlott vásárolni ha szeretnénk elkerülni a fehér por képződést, ami szintén állandó költséget jelent.
• Az ultrahangos párásítók karbantartási igénye a legmagasabb.

Légmosók

A levegőmosó berendezések olyan speciális párásítók, amelyek működési elvükből kifolyólag meg is tudják tisztítani a helyiség levegőjét a szálló portól, pollentől, fizikai szennyeződésektől.

Párásítás:
A légnedvesítést különböző, jellemzően műanyag tárcsák végzik, melyek feleslegessé teszik a különböző cserélendő tartozékok használatát. Lassan forgó nedves tárcsák között szívja át a szoba levegőjét. Ezekről a nedves tárcsákról a víz elpárolog,  a vízkő viszont a tárcsákon marad. Mivel a műanyag tárcsák nem szívják magukba a vízkövet ezért az egyszerűen lemosható róla.

Típustól függően a légmosó lehet önszabályozó, a mi azt jelenti, hogy minnél szárazabb a levegő, annál több víz párolog el a készülékből. A páratartalom emelkedésével egyre nedvesebb levegőt szív át a tárcsák között, amelyekről egyre kevesebb víz tud elpárologni, így automatikusan az ideális 50-60%-os szinten tartja a relatív páratartalmat. És tartalmazhat beépített higrosztátot is, aminek a segtíségévl mi tudjuk beállítani a páratartalmat és ha a légmosó készülék elérte akkor kikapcsol, majd ha elmozdul a beállított szintről, akkor visszakapcsol.

Légtisztítás:
A lassan forgó nedves tárcsák között szívja át a helység levegőjét. A nedves tárcsákról a víz elpárolog, az apró szöszök, porszemcsék pedig rátapadnak a nedves tárcsákra. A tárcsákról minden fordulattal a vízbe mosódik a szennyeződés. A víztisztaságra berendezéstől függően egy speciális ionizáló ezüst rúddal, kockával van felszerelve. Az ezüst több mint 650 fajta baktérium és vírus ellen hatásos és minden párásító készülékben alkalmazható. Azok a készülékek amelyekben nincs egyéb szűrő nem rendelkeznek a teljesértékű levegőtisztítók hatékonyságával.

Előnyei:

• egyszerre tisztít és párásít
• minimális fenntartási költség
• nagy teljesítmény
• nincsen cserélendő szűrőbetét
• kemény víz esetén is ideális választás

Hátrányai:

• viszonylag magasabb egyszeri beruházási költség
• hangosabbak, mint a nedvesítőbetétes készülékek
• párásítás nélkül nincs légtisztítás, így egész évben nem használhatóak (Kivéve az egyéb szűrőkkel szerelt légmosók, ahol a két funkció egymástól függetleníthető.)

Remélem sikerült átláthatóan bemutatni a különböző típusú párásító beredezéseket és segítséget nyújt ez a kis összefoglaló a válaszásnál. Érdemes végiggondolni tehát a felhasználási hely méreteit, hogy milyen a víz minősége és, hogy mennyi időnk ill. kedvünk van a készülék karbantartásával foglalkozni.